Spring 2024 - Recrudescence

Miklós Vámos

következő két napját átaludta, hiába zörgetett be érte a barátja, hogy menjenek gyűlésbe. Így nélküle hozta meg a legfontosabb döntéseit a Forradalmi Bizottmány öt tagú vezetőségéből a többi négy. Józsiék nyári konyhájában. Mire Sanyi csatlakozhatott hozzájuk, már nagyon éhes volt. Józsi anyja megetette szalonnával, friss kenyérrel és juhtúróval. Nem győzött hálálkodni. Az enyhén púpos asszony csak nevetett, enni azér mindig jut, akárkik a kormányok, csak lehessen állatunk meg kertünk, erre tik is ügyeljetek. Engedelmesen bólintott. Fogalma se volt, hogyan kéne ügyelni rá. Majd alakul. Hallották a rádióban, hogy a ruszkik kimennek, nagyon örültek, erre is koccintottak. Ehelyett a ruszkik inkább bejöttek. Az országúton görögtek a tankok és a teherautók Pest felé. Ajjaj, mondta Józsi, bajba leszünk! Úgy döntöttek, meglépnek innen. Balog Józsi nagybátyjához mentek, Dabasra. Ott töltöttek néhány napot, aztán Sanyi köszönetet mondott, és elindult Budapest felé, gyalogosan. Ahol ráesteledett, megaludt a földeken. Vecsésen tartóztatták föl az oroszok, fegyverrel kísérték egy gépállomásra, amelyet gyűjtőhelynek rendeztek be. Legalább ötszázan vártak itt a sorukra. A legkülönbözőbb rémhírek terjengtek. Kihallgatás után nyomban kivégzik őket. Sőt kihallgatás helyett. Megint az lesz, hogy málenkij robot, mint negyvenhatba, s visznek Szibériába, sopánkodtak az idősebbek. Vagy olyan lágerba, mint a zsidókat a németek, oszt nekünk annyi! Ezek egyike sem ígért semmi jót. Sanyi úgy döntött, az első adandó alkalommal megszökik. Erre akkor nyílt mód, amikor lovaskocsival kihajtottak a gépállomásról, valamilyen raktárba indultak, kenyeret és konzerveket vételezni. Egyetlen géppisztolyos katona volt hét fogolyra, az is a bakon ült a fuvaros mellett. Amikor bekanyarodtak egy szélesebb utcára, Sanyi átvetette magát a saroglyán, s belehengeredett a gyommal sűrűn telenőtt vízelvezető 106